Jelenleg a magyar Parlamentben 199 képviselő foglal helyet, ebből 106 területi képviselő, akiket egy adott területen élők választottak meg, hogy képviseljék egy-egy választókörzet ügyeit az ország előtt. Na, igen, csak a valóság közben meg az, hogy alig pár ember tudja egyáltalán, hogy miket mond a területi képviselője, sőt, sokan vannak, akik meg sem tudják nevezni, ki képviseli a lakókörnyezetükön élőket a Parlamentben. - Ez itt a „Ne legyen mindegy!” politikai sorozat harmadik része, ahol igyekszem közelebb hozni az emberekhez a politikát, hogy mindenki értse és ismerje a rendszert, amiben élünk, amiben kénytelenek vagyunk élni!A jelenlegi választási rendszerben az országgyűlési választások során egyfordulós rendszerben, kétszer szavazunk; egyszer az általunk támogatott párt közös listájára (93 képviselő), egyszer az általunk támogatott párt helyi/területi képviselőjelöltjére (106 képviselő). Így alakul ki négyévente a parlamentünk, ami az egyik legalapvetőbb demokratikus intézményünk.

Ráadásul tök jó fej is! A Parlamentünk rendkívül fontos feladatokat lát el:

Alaptörvényünk elfogadása

Törvényhozás

Állami tisztségviselők választása

A végrehajtó hatalom (kormány) ellenőrzése

Nyilvános politikai vita színtere

Az előző részek egyikében már megtárgyaltuk, hogy liberális demokráciában élünk, azonban fontos tudni, hogy a jelenlegi demokráciában a parlamentarizmus is érvényesül. Ez azt jelenti, hogy a törvényhozó- (parlament) és a végrehajtó hatalom (kormány) szétválasztásra kerül, továbbá a kormány felelős az egész parlamentnek, így az egész országnak, mivel a parlamenti képviselők az társadalom egészét képviselik. Az ellenzéken kívül az egyik legfontosabb közjogi méltóság, az államfő visszaküldheti a törvényeket módosításra, az ő aláírása és beleegyezése szükséges a törvényekhez, feloszlathatja a parlamentet, berekesztheti az üléseket. Milyen jó, hogy kitalálták ezt a Parlamentet!

Ez is hozzájárul ahhoz, hogy ne alakulhasson ki elnyomás, legyen lehetősége a kisebbségben maradtaknak ellenőrizni a kormány munkáját, továbbá ahhoz, hogy legyen szava a hatalmon kívül lévőknek is a törvényhozásban. A Parlament az egyik legfontosabb eszköze annak, hogy szoros kapcsolat legyen a hatalom és a társadalom között, hiszen itt mindenki nyomon követheti a pártok hozzáállását az aktuális kérdésekhez. Hoppá, nem semmi, jó dolog ez a Parlament! Csakhogy...

Nos, a fent leírtakhoz nekünk, magyaroknak semmi, de semmi közünk.

Nem létezik ellenzék

2011. december. 23-án a Fidesz módosította az Országgyűlés működését meghatározó házszabályt, melynek értelmében akkortól fél évente hat törvény esetében felhatalmazást adott magának a kormány, hogy úgynevezett kivételes, sürgős eljárás esetén bármilyen törvényt két nap alatt szinte mindenféle parlamenti vita nélkül megszavazzon. Továbbá biztosították maguknak, hogy miután egy kiírt törvénnyel kapcsolatosan megestek a parlamenti viták, és már csak a szavazás lenne hátra, megváltoztathassák a törvény szövegét. 2016 márciusában pedig megszavazták a rendeleti költségvetés elnevezést viselő törvényt, melynek értelmében az ellenzék beavatkozása és megkérdezése nélkül költhetik a közpénzt, amire csak akarják. Szegény Parlament...

Áder nem igazi államfő

Miután a nyár elején jobbikos plakátok lepték el az országot, a Fidesz törvényben szabályozta volna az ellenzéki pártok plakátolási lehetőségeit. Az ilyesfajta törvényekhez kétharmados többség kell, és mivel épp, hogy nincs meg a Fidesz frakció kétharmada a Parlamentben, elbuktak a törvény kétharmados többséget igénylő részei. Így azonban az egyszerű többséggel elfogadott részeket Áder János vissza is küldte kijavításra a Parlamentnek, mondván, ezek így értelmezhetetlenek. Erre a kormánypártok egyszerűen lebutították, átnevezték a törvényt (településkép védelméről szóló törvény), így már elég volt az egyszerű többség is az elfogadásához.

A törvény tehát, amely jócskán megnehezíti az ellenzéki pártok plakátolási lehetőségeit már jogilag értelmezhető. Csakhogy valószínűleg törvénytelen módon járt el a Fidesz, amikor megmásította a törvény nevét és az elfogadásához szükséges limitet – a Jobbik egyébként az Alkotmánybírósághoz is fordult ez ügyben. Pedig olyan szép épület...

Erre Áder János az egyik „független” közjogi méltóság aláírta a törvényt.

Nem érdekel igazából ez az egész senkit 

Most érkeztünk el cikkünk azon pontjához, amikor ismertetem a fentiekkel összefüggésbe hozható kutatásom eredményeit. Az ilyen és az ehhez hasonló eredmények miatt kellett, hogy létrejöjjön a „Ne legyen mindegy!” sorozat, mert ez ellen már muszáj, hogy a tettre kész, felelősségteljes emberek tegyenek!

Két kérdést tettem fel harminc embernek. Először arra voltam kíváncsi, hogy meg tudják-e nevezni választókörzetük jelenlegi parlamenti képviselőjét, aztán arra, hogy tudnak-e mondani tőle legalább egy parlamenti felszólalást, amire emlékeznek.

A 30 emberből csak 21 ember tudta, hogy ki képviseli a lakóhelyén és környékén élőket a Parlamentben.

A 30 emberből mindössze 4 ember tudott legalább egy felszólalást felidézni területi parlamenti képviselőjétől.

És még durvább ez az adat, ha figyelembe vesszük, hogy vannak olyan nagyágyúnak számító felszólalók is, mint mondjuk Kósa Lajos vagy Rogán Antal, akiknek egy-egy parlamenti beszéde könnyen országos hír is lehet.

A demokráciánk egyik legfontosabb intézménye, a Parlament tehát nem látja el azt a feladatot, amire hivatott. Nem a széles tömegekhez szól, nem alakulnak ki benne ideológiai-politikai viták, a kormányzó hatalmat nem tudja féken tartani, a független közjogi méltóságok nem függetlenek teljesen, az ellenzéknek nyoma sincs.

De nem ez a legrosszabb. Hanem az, hogy ez nem sok embert érdekel. Még.

Bár lehangoló lehet látni, hogy rengeteg ember mennyire elzárkózik az életét érintő dolgok elől, ennek ellenére mégis annak kell munkálnia bennünk, hogy felhívjuk a figyelmüket arra, hogy a saját érdekükben is fontos az, hogy figyelemmel kísérjék a közélet alakulását, hogy szemmel tartsák politikusaikat.

Szegény Parlament csak áll ott a pompában, aranyban, de nem túl vidám. Nem tetszik neki az, ami benne történik. A legrosszabb az, hogy bár a lehetőségeink adottak arra, hogy minden, a Parlament hatáskörébe eső szerepkört ténylegesen ráruházzunk az Országházra, sokan közülünk oda se figyelnek Rá és hagyják, hadd búslakodjon magában, amíg a benne ülők hangosakat nevetgélnek egymással...

A következő héten egy megdöbbentő adattal jelentkezem a fiatalokkal és a politikával kapcsolatban!

Ha szeretnéd tudni, hogy miért jött létre a „Ne legyen mindegy!” sorozat és mik a célkitűzései, akkor olvasd el a bevezető cikket!

Ez volt tehát a „Ne legyen mindegy!” sorozat harmadik része, a következő mához egy hétre jelenik meg!

Ha tetszett a cikk és szeretnél további részeket, kövess Facebook-on, hogy le ne maradj a következő részekről!