Azt gondolod, ha szellemi munkát végzel, érdeklődsz a kultúra iránt, felsőfokú végzettséged (diplomád) van, máris kiérdemled a hőn áhított „értelmiségi” jelzőt és társadalmi besorolást? Na, nem úgy van az. - Ez itt a „Ne legyen mindegy!” politikai sorozat hatodik része, ahol igyekszem közelebb hozni az emberekhez a politikát, hogy mindenki értse és ismerje a rendszert, amiben élünk, amiben kénytelenek vagyunk élni!

Sokak szerint értelmiségivé akkor válik valaki, ha egy felsőfokú iskolában szerez végzettséget, szellemi pályán dolgozik, esetleg vonzódik a színház, kultúra iránt. Ez mind-mind szép és hasznos dolog, de nem ezeken múlik az, hogy kit lehet egy társadalomban értelmiséginek nevezni.

Hanem valami más az, ami elengedhetetlen az értelmiségi léthez.

Ez pedig nem más, mint az, hogy

az illető képes-e a dolgokkal kapcsolatosan úgy gondolkodni, hogy a lehetősége szerinti legtöbb szempontot megtalálja, megvizsgálja, majd ennek függvényében alakítja ki személyes nézőpontját, közben ügyelve arra, hogy véleménye az adott dologgal kapcsolatosan bármikor változhat, és az éppen aktuális meggyőződése is csak a sajátja, nem feltétlenül tükrözi a valóságot.

A gondolkodás képessége révén az embernek megvan az eszköze arra, hogy valamivel kapcsolatosan a lehető legtöbb szempontot szemügyre vegye. Éppen ezért páran szokták is mondani – és ők járnak a legközelebb az igazsághoz –, hogy értelmiségi az, aki önálló gondolkodásra képes. De ez önmagában még vajmi kevés.

De mit kezdjünk a gondolkodással?

Már megtudtuk, hogy az ember egy furcsa lény. Nem túl meglepő kijelentés tehát, hogy amennyiben egy embernek valamiből több van, mint embertársának, hajlandó arra, hogy visszaéljen vele, esetleg a másik kárára legyen vele. (Egy későbbi részben terítékre kerül a jobb- és baloldaliság kérdése!)

Legyen szó tudásról, hatalomról, pénzről, bármivel vissza lehet élni a gyengébbek kárára. Na, itt lép be az értelmiség a képbe.

Az értelmiségi réteg akkor teszi a dolgát, ha egyfajta védőpajzsként funkcionál a hatalom és a nép között.

Vagyis túl az alapvető fékeken (újságírás, hatalom ellenőrzése, független intézmények), fontos szerepe van az értelmiségieknek is abban, hogy ne alakulhasson ki diktatórikus államberendezkedés.

Bár ugyanazon állampolgári eszközök vannak a kezükben, mint bármely más állampolgárnak, mégis ők azok, akik az emberek élére állva vezetik a többieket, amikor arra szükség van. Ideális esetben tüntetéseket szerveznek, fontos híreket, cikkeket terjesztenek, osztanak meg, amik érdeklik a közvéleményt, aktívan részt vesznek a választásokon, civil szervezetekbe rendeződnek és próbálják minél több ember figyelmét felhívni a kormány hibáira – mindezt embertársaik és az ország érdekében.

Ideális esetben mindenki aktívan követi a politikai helyzetet az országban, azonban a jelenleg mutatott hozzáállás nem ezt tükrözi. Bár mindenkitől elvárható lenne, hogy vegye ki részét a közéletből, alakítsa, formálja azt, az értelmiségi rétegtől ez méginkább elvárható, már-már követelhető. Amíg egy munkásember a munkájával, családjával, esetleg hobbijával foglalatoskodik, addig egy értelmiségitől elvárható volna az, hogy – élve lehetőségeivel és jogaival –

törődik nemzete sorsával, igyekszik azt jobbá tenni.

Fenti soraimból bár úgy tűnhet, az értelmiségi lét szükségszerűen ellenzéki, ez nem feltétlen van így, illetve csak részben igaz. Ugyanis van egy mindent felülíró, örökérvényű szabály erre vonatkozóan: attól, hogy valaki (legyen az egy értelmiségi) elkötelezett egy párt iránt (legyen az az éppen hatalmon lévő párt), nem szükségszerű az, hogy minden kérdésben maradéktalanul egyetért vele.

Értelmiségivé tehát nem elsősorban az iskolapad tesz (persze az is jócskán hozzárájul), hanem az életmód, ahogy az ember él; felelősséget vállal társai és a hazája iránt, vagy nem. Ez a kérdés.

A következő részben kiderül, miben veri oda a Jobbik az összes többi pártot!

Ha szeretnéd tudni, hogy miért jött létre a „Ne legyen mindegy!” sorozat és mik a célkitűzései, akkor olvasd el a bevezető cikket!

Ez volt tehát a „Ne legyen mindegy!” sorozat hatodik része, a következő mához egy hétre jelenik meg!

Ha tetszett a cikk és szeretnél további részeket, kövess Facebook-on, hogy le ne maradj a következő részekről!