Egy ok is sok, ha arról van szó, hogy mi gátolja azt, hogy egy párt megnyerjen egy választást. Na, a Jobbiknak ilyenből öt is van! - Ez itt a „Ne legyen mindegy!” politikai sorozat nyolcadik része, ahol igyekszem közelebb hozni az emberekhez a politikát, hogy mindenki értse és ismerje a rendszert, amiben élünk, amiben kénytelenek vagyunk élni!

A legsasszeműbb politikai szakértő sem képes megmondani még a választást megelőző napon sem, hogy mi lesz végül a választás pontos végeredménye. Én sem erre vállalkozom a 2018-as parlamenti választások előtt pár hónappal.

Csupán arra kívánok rávilágítani, hogy mik azok az okok, amik jelentősen fogják a Jobbik szavazatainak számát csökkenteni. Megbocsáthatatlan és valós tényezők ezek, amik mellett nem fog szó nélkül elmenni a magyar szavazótársadalom.

A gazdasági elit teljes hiánya = kormányzásképtelenség

Nem leplezek le talán nagy titkot, ha azt mondom; Magyarországon a rendszerváltás óta erősen, sőt igen nagy mértékben összefonódik a politika a gazdasággal. A politikai elit sokszor egybeesik a gazdasági elittel is, nem alakul ki tehát független, önálló tőkés osztály. A tőkések támaszkodnak a hatalomra, a hatalom támaszkodik a tőkésekre. Ez azt jelenti, hogy a magyar nagyvállalkozóknak szükségszerűen csapódniuk kell valakihez, ha érdekeiket érvényesíteni akarják, vagy egyáltalán működni akarnak.

27 év elteltével nem túl színes ez a réteg politikai hovatartozását illetően; mindössze az MSZP által támogatott nemzeti tőkések vannak és a Fidesz óriásvállalkozói. Más pártnak nem volt lehetősége olyan tőkésosztályt maga köré építeni, szervezni, amely ma meghatározó lenne az országban.

Ha Magyarországon nem áll egy párt mögött jelentős gazdasági csoportosulás, akkor az a párt kormányzásképtelen.

A Jobbik pedig egy ilyen párt. Ez nem a Jobbik hibája, egyszerűen így alakult ki, ez jellemző a kevésbé fejlett országokra. Ez Magyarország egyik legnagyobb rendszerhibája, amely hiba gúzsba köti az országot és gátolja a fejlődés nagyobb sebességét, vagy egyáltalán a fejlődést.

Nincs értelmiségi támogatottsága a Jobbiknak

A közvélemény nem tud egyetlen egy olyan, értelmiséginek joggal nevezhető közszereplőt, híresebb embert sem mondani, aki nyíltan kiállna a Jobbik politikai hitvallása mellett.

Jobbikos vélemények, hangok persze vannak, de azok a kuruc.info és az Alfahír hírportálján semmiképp sem érnek túl, vagy érnek többet. Nincs egy olyan emblematikus, viszonylag nagy köztiszteletnek örvendő értelmiségi, véleményformáló, amely személy véleménye miatt sokan a Jobbik felé húznának.

A Jobbik azonban a társadalmi támogatottsága tükrében sem áll túl jól az értelmiségiek körében.

A néppártosodó Jobbik szavazótáborának összetételét tekintve mindösszesen pár százalékot tesznek ki a diplomával rendelkezők, vagyis elsősorban nem is ezen társadalmi csoport az, ami felé szívesen nyit a párt.

Nyugdíjasok nélkül lehetetlen bármit is elérni

Eme piciny, hárommillió nyugdíjas országában teljesen nyilvánvaló az, hogy ezen réteg támogatása nélkül nincs kormányzás. Az egykoron szélsőjobboldali párt amúgy sem túl népszerű a nyugdíjasok körében, ám jobb a helyzet, mint az értelmiségieknél. Nem jött jól tehát nekik, amikor

egy, a szövegkörnyezetből kiragadt – így más jelentéssel bíró – mondatot idézett hónapokig az egész Fidesz-média, így Vonát rossz fényben tüntetve fel a nyugdíjasok szemében.

Vona Facebook-bejegyzéséből egy, a nyugdíjasokra nézve hihetetlenül rossz fényt vető „Ordibálnak trágárul és hörgik fel a 20. század minden traumáját” mondat lengte be a közbeszédet hetekig és nyilván a végső kampányfutamok során sem fogja ezt a magas labdát nem lecsapni a Fidesz. Ráadásul a Fidesz az emlékezetes karácsonyi 10.000 forintos utalvánnyal nem lesz népszerűtlen a szép korúak körében. Pedig, ha az ember teljes egészében olvassa az ominózus cikket, pont, hogy nem találna kivetnivalót a nyugdíjasok magatartását érintő részekben, az ugyanis arról szól, hogy a nemzeti ünnepeken mennyire képes elszabadulni a pokol, főleg az időskorúak körében.

Vona azonban naiv volt és nem vette számításba a cikk megírása előtt, hogy a kormánypárti sajtó nem fogja a valóságnak megfelelően szemlézni a cikkét.

Nagyon sokba kerülhet ez a hiba, figyelmetlenség a Jobbiknak, főleg a hatalmas Habony-médiagépezetet ismerve.

Se ez, se az

Tagadhatatlanul a legkényelmetlenebb helyzetbe akkor kerül a Jobbik, amikor a múltjukról kell beszélni.

Ismeretes, sőt emlékezetes, hogy a Jobbik nemzeti radikális pártként vált népszerűvé, majd jutott be a Parlamentbe eddig kettő alkalommal, immáron a legnagyobb ellenzéki pártként van számon tartva az alakulat.

Azonban 2016 augusztusában – miután rájött Vona és a Jobbik, hogy szélsőjobboldali pártként nem fognak hatalomra jutni – egy Facebook-posztban bejelentette, hogy „ő vette el a Jobbik lelkét” és középre húzó, néppártos politikát fognak folytatni. Ez így is történt, a Jobbik valóban – még ha néha csak a kommunikáció szintjén is, de – a mérsékelt jobboldaliságot vette fel politikája hitvallásaként.

Túl azon, hogy természetesen mindig az adott párt jelenlegi ideológiája a mérvadó, közel sem mindegy, hogy mit képviseltek korábban. Fontos tehát a múlt, ugyanakkor azt is be kell látnunk, hogy a szemléletváltás – főleg a politikában – egy természetes dolog és se nem sunyiság, se nem gyengeség, pont ellenkezőleg.

Miért ne volna lehetséges az, hogy valaki (főleg, ha többen vannak, egy pártot alkotnak) megváltoztatja a véleményét bizonyos dolgokkal kapcsolatosan és azt követően azzal a szemlélettel tevékenykedik tovább? - gondolhatnánk, csakhogy a potenciális szavazók nem biztos, hogy így látják a helyzetet:

a szélsőjobboldaliak már nem fogják a hanuka alkalmából az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezetésének jókívánságokat küldő Vonát miniszterelnöküknek fogadni, ugyanakkor a konzervatív, polgári emberek sem fogják az egykoron antiszemita beszédeket tartó Vonára adni voksukat.

Persze átfedések lehetnek, lesznek is, hiszen nem csökken (bár nem is nő) a Jobbik támogatottsága, de erősen kérdéses, mennyire lesznek a konzervatívak a múlttal, a jobboldali radikálisok meg a jelennel kapcsolatosan elnézőek.

Korábbi kijelentéseik vállalhatatlanok

A múlt ott kísért, ahol tud; jobbikos gyűlöletbeszédek, megfélemlítésre alkalmas utcai felvonulások, félkatonai szervezetek, zászlóégetés.

Kormányon, vezető politikai rangban lévő személyek életéhez, közszerepléseihez hozzátartozik a diplomáciai protokoll. Ez azt jelenti, hogy viselkedésükkel és életvitelükkel is alkalmazkodni kell a magas politikai beosztottságukkal járó színvonalhoz. Nem csak a jelenben, az éppen aktuális szerepükben is méltónak kell lenniük hivatásukhoz, hanem egész életükben.

A Jobbik és a Jobbikhoz kötődő szervezetek képviselőinek, politikusainak korábbi – pár évvel ezelőtti – megszólalásai, kijelentései, beszédei, tettei miatt sokuk nem rendelkezik tiszta háttérrel, ami elengedhetetlen kelléke lenne egy vezető politikusnak.

Világszinten hír lenne belőle, ha Vona miniszterelnök lenne, ugyanis olyan mondatok köthetők a nevéhez, ami nem csak itthon, hanem sok más országban is nagy botrányt verne.

De nem lesz Vona Gábor miniszterelnök. Sem '18-ban, sem máskor.

A következő héten megvizsgáljuk, miért van szükségünk törvényekre és szabályokra ahhoz, hogy emberként tudjunk élni!

Ha szeretnéd tudni, hogy miért jött létre a „Ne legyen mindegy!” sorozat és mik a célkitűzései, akkor olvasd el a bevezető cikket!

Ez volt tehát a „Ne legyen mindegy!” sorozat nyolcadik része, a következő mához egy hétre jelenik meg!

Ha tetszett a cikk és szeretnél további részeket, kövess Facebook-on, hogy le ne maradj a következő részekről!