A napokban mindenki Márki-Zay Péter győzelméről és a Fidesz hódmezővásárhelyi bukásáról beszél. De vajon lehet-e messzemenő következtetéseket levonni, vagy ismét kétharmadra számíthatunk?

Először is fontos leszögezni azt, hogy egy időközi önkormányzati/polgármesteri választáson az indulók személyisége meghatározóbb, mint általános választásokon, amikor úgyis mindenki a logóra szavaz. Nem mellesleg, nem hódmezővásárhelyi lakosok révén is ismerjük a választást megelőző lejárató és gyűlöletkampányt, ami Márki-Zay Péter személye ellen generálódott. Azért is kellene visszafogottsággal kezeljük Hódmezővásárhelyet, mivel párhuzamosan - ugyan csak egy kicsi körzetben, de - Kiskunhalason is volt egy időközi, ahol fordítva játszódott le a történet. A Fidesz itt növelte az előnyét 68%-ra, tehát Márki győzelme egyáltalán nem lehet mérvadó. A Fidesz gyűlöletkampánya nem, hogy nem hozott a párt javára, hanem aktivizált olyan lakosokat is, akik alapból nem biztos, hogy elmentek volna szavazni (A „fiatal demokraták” számára azonban ismerős lehetett a helyzet. A jobboldal bukott már el ilyen miatt választást, gondolok itt például a 2002-es kokárda-kampányra.). Ezzel együtt nem kizárt az sem, hogy a helyi Fideszes kampányból olyanoknak is elegük lett, akik április 8.-án amúgy a kormánypártra fognak szavazni.

Az előre borítékolható, hogy a következő pár hét ellenzéki oldalon az összefogásról fog szólni. A közvélemény-kutatások hatalmas kormánypárti előnyről számoltak be a múlt hónapokban, az ellenzéki pártok ennek tudatában sem tudtak még megállapodni egymással, pedig volt rá elég idejük. Tegnap Szél Bernadett az MSZP-vel és a Jobbikkal szeretett volna tárgyalni a koordinálással kapcsolatban (vagyis az egyéni választókerületekben egymás javára visszalépnének a pártok, így a legesélyesebb jelölt indulhatott volna a Fideszes képviselővel szemben, mind a 106 választókerületben), de a Jobbik ezt azonnal visszautasította. Dúró Dóra szerint „semmilyen tárgyalás nem képzelhető el a Jobbik és az MSZP között, a szocialisták már nem képviselnek erőt, s mivel könnyen lehet, hogy ki fognak esni a parlamentből, a rájuk adott szavazatok elvesznek”, az LMP-nek pedig külön odaszúrt, hogy szerinte nincsenek is meg az embereik a listára, és komolytalan párt képét mutatják.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy ez az ellenségeskedés hogyan lesz eredményes? Minden párt azt hiszi, hogy egyedül képes kormányváltásra? Ez csak azt fogja eredményezni, hogy a Fidesz nevetve visszaül a Parlamentbe és folytatják az ország kifosztását, a diktatórikus berendezkedés konszolidálását. Azt kell megérteni, hogy egy párt sem esélyes egyedül a Fidesz ellen. Pedig a matematika egyszerű, vegyük példának 2014-et: a választópolgárok 27%-a szavazott a Fideszre, 34%-a ellenzéki pártokra és 39% el sem ment szavazni. Ez világosan megmutatja azt, hogy minél több embernek kell aktivizálnia magát Áprilisban.

Ahogy azt több értelmiségi is kifejtette már, a legvilágosabb megoldás az lehetne, ha a pártok félreteszik a pártpolitikát, az érdekeket és összeállnak egy nagy koalícióba, az egyéni választókerületekben pedig egymás javára visszalépnének, így létrejönne egy átmeneti parlament. Ebben az esetben lenne leváltható a Fidesz. Természetesen nem lenne kormányképes a forma, de az is elég, ha csak egy hétig működik, addig amíg meghozzák a legfontosabb törvénymódosításokat, amik a demokráciát visszaállítanák; többek közt a demokratikus, egyébként független szervek függetlenségét, és a hatalmi ágak szétválasztását. Ezt követően írjanak ki új választásokat, oszlassák fel magukat  és győzzön a legjobb. Magyarország érdekében ez lenne a legégetőbb intézkedés annak érdekében, hogy érdemi kormányzás legyen.

Sajnálatos módon, a lépések megkezdésére hónapok is lettek volna, az ellenzékiek pedig még mindig egymás marásával vannak elfoglalva, ezzel egy időben érdemi terve senkinek sincs. Méltán érezhetjük azt, hogy akárkire szavazhatunk, csak az egyéni érdekek érdeklik őket is, a hazáé cseppet sem. Ha így van, és szellemileg nem képesek felnőni a feladathoz, akkor maradjon csak a Fidesz és kezdjünk el félni a migránsoktól, Sorosoktól.