Brutális, de igaz: a 15-19 évesek politikai érdeklődése és aktivitása nagyon közel áll a nullához – derül ki az ESS által készített felmérésből. A megkérdezettek 60%-ának a következő szavak jutnak eszébe a „politika” szó hallatán: lopás, csalás, korrupció, ellentét, feszültség, átverés. Óriási a baj, de képesek vagyunk segíteni a helyzeten! - Ez itt a „Ne legyen mindegy!” politikai sorozat negyedik része, ahol igyekszem közelebb hozni az emberekhez a politikát, hogy mindenki értse és ismerje a rendszert, amiben élünk, amiben kénytelenek vagyunk élni!

Először is: az összes fiatalkorú ugyanúgy a társadalom része, ahogy felnőtt társaik. Nem elfogadható tehát, ha kirekesztjük őket a társadalmi párbeszédből, mondván, „ők még csak gyerekek”. Sőt, kötelességünk velük beszélni a politikáról, a közéletről miután elértek egy bizonyos érettségi szintet. (Az iskolai politizálásról a következő részben lesz szó!)

Magyarországon jelenleg csak a 18 éves kort betöltöttek szavazhatnak, azonban például Ausztriában már a 16 évesek is szavazati joggal rendelkeznek. Abban mindannyian egyetérthetünk, hogy, amennyiben valaki él szavazati jogával, hozzon átgondolt, felelősségteljes döntést. Ehhez elengedhetetlen az, hogy előtte alaposan tájékozódjon és kísérje figyelemmel a politikai színteret.

Egy 15 éves diáknak minden lehetősége megvan arra, hogy kövesse a politikai eseményeket az országban, hogy tisztában legyen azzal, melyik párt mit képvisel. Elérhetőek számára a parlamenti közvetítések, újságot is olvashat bármikor.

Csakhogy a gyerekek nem ilyenek. Nem fogja őket érdekelni az éves GDP, a költségvetési hiány alakulása, az egykulcsos és a kétkulcsos adózás közötti különbség.

Azért nem érdekli őket, mert bonyolult, idegen szavakkal való dobálózásnak látják az egészet, miközben egy politikus a Parlamentben ordibál, aztán egy másik visszaordibál neki – nem bizalomgerjesztő nekik ez a közeg, teljesen érthető módon. Egyrészt ismeretlen számukra, másrészt, amit látnak belőle, az is csak elveszi a kedvüket az egész politikától.

Annak ellenére, hogy nagyon fontos volna megismertetni a tinédzserekkel a politikát, a politikusok sem tesznek sokat azért, hogy befogadhatóbb legyen a 15-19 éves korosztálynak is a közélet. A politikai erőknek nem célja a fiatalok aktivizálása és mozgósítása. Ennek nyomós oka van:

Magyarországon 2,8 millió nyugdíjas él, vagyis a választópolgárok 35 százaléka nyugdíjas, ezzel szemben 1,8 millió fiatalkorú van, a 15-18 év közöttiek száma megközelítőleg csupán 400 ezer fő.

Így teljesen érthető, hogy a pártok a nagyobb társadalmi csoportot, a nyugdíjasokat célozzák meg plusz szavazatszerzés céljából. Egyesek gerontokráciának nevezik a mostani társadalmi és politikai berendezkedést, ahol az idősek, a nyugdíjasok döntik el az ország sorsát, nekik van a legnagyobb befolyásuk a hatalomra. Tudja ezt a hatalom, ezért az ő szavazataikra játszik elsősorban.(Emlékezetes a tavaly karácsonyi 10.000 forintos utalvány és a mellékelt miniszterelnöki levél. És várjuk ki még az idei karácsonyt...)

A nyitást tehát a fiataloknak kell megtenniük a politika irányába, de fontos megjegyezni; nincsenek egyedül. Nem kilátástalan a helyzet, ugyanis több biztos pont is létezhetne ennek a politikai inaktivitásnak a kiküszöbölésére. Ráadásul gyakran mindenhonnan (plakátok, TV, híradó, internet, újság) ömlik az aktuális téma, ami éppen foglalkoztatja a közvéleményt. Valószínűsíthető, hogy még egy nem túl aktív tizenéves gyerek is találkozik, vagy legalább is hall valamit a nagy visszhangot kiváltó ügyekről.

Egyfelől a családi hátterüktől függően kialakul valamilyen kép a politikáról bennük, a gyermek első találkozása a politikával otthon, a szülei által valósul meg. Nagyon sok múlik azon, hogy a szülők mennyire zárják el, vagy éppen nyitják meg gyermekük előtt a hírek áramlását. Hogy a politikáról elvonultan, kettesben beszélnek, vagy inkább a gyermekük előtt. Esetlegesen – a nagyon bátor szülők – külön elbeszélgetnek az embereket foglalkoztató, politikai ügyekről a gyermekükkel, laza, felszabadult stílusban, hogy ne érezze magát kellemetlenül a beszélgetés során. Bármelyik lehetőséget is választják a gondviselők, az biztos, hogy

az iskolától semmilyen segítséget nem kap a szülő abban, hogy elmondja gyermekének, mi történik az országban.

Mindenki fejében tudatosulnia kellene annak, hogy az aktív, értelmiségi, bátor fiatalok elvesztésével nem csak társadalmunk egyik kisebb csoportját veszítjük el, hanem mindazt, amit önerőből képesek lennének alkotni.

Fel kellene már ismerni, hogy mind a politikai életben, mind a társadalomban fontos helyet foglalnak el a fiatalok, a tanulók. Ők azok, akik felpezsdítik egy ország politikai életét, ők azok, akik a legbátrabban és a legelszántabban állnak ki a hatalommal szemben, amennyiben szükséges. Gondoljunk csak az 1848-as és az 1956-os forradalomra – a fellelkesült diákcsoportok nem csupán egy társadalmi réteg, hanem annál sokkal több: ők az ország mozgató ereje, akik ott voltak, ha ott kellett lenniük és ne hagyjuk, hogy elveszítsük ezt a korosztályt, hogy majd ott lehessenek, ha ott kell lenniük!

A következő részben megvitatjuk, hogy van-e helye az iskolában a politikának!

Ha szeretnéd tudni, hogy miért jött létre a „Ne legyen mindegy!” sorozat és mik a célkitűzései, akkor olvasd el a bevezető cikket!

Ez volt tehát a „Ne legyen mindegy!” sorozat negyedik része, a következő mához egy hétre jelenik meg!

Ha tetszett a cikk és szeretnél további részeket, kövess Facebook-on, hogy le ne maradj a következő részekről!