A világon eddig összesen 108 milliárd ember élt, melynek 6,9 százaléka van jelenleg életben. A mostani 7,5 milliárd emberből sem élhet mindenki demokráciában, megközelítőleg a Föld népességének 70 százaléka él demokratikus országban. Ráadásul régebben szó sem volt semmiféle demokráciáról! Szerencsések vagyunk, éljünk vele! - Ez itt a „Ne legyen mindegy!” politikai sorozat második része, ahol igyekszem közelebb hozni az emberekhez a politikát, hogy mindenki értse és ismerje a rendszert, amiben élünk, amiben kénytelenek vagyunk élni!

Ahogy az előző részben elhangzott, egy demokráciában a politikai vezetés minősége az embereken múlik. Na, ezért fontos arra figyelni, hogy hogyan és miként cselekszünk, hogy mit teszünk azért, hogy a politikusaink ne az elnyomóink, hanem a szolgálóink és segítőink legyenek!

Az alábbiakban a demokratikus állampolgár ismérveit, jellemzőit fogom felsorolni. Ideális esetben minden ember sajátjai ezen tulajdonságok, azonban ne legyenek kétségeink; nem minden ember ilyen. Még. Majd, ha mindenki a „Ne legyen mindegy!” sorozatot olvassa! ;)

Egy demokratikus állampolgár...

Nyitott

Egy demokráciában több politikai erő verseng egymással, ki-ki a szavazatszerzés céljából. Egy felvilágosult ember nem korlátolt ideológiailag, vagyis nem vet el egy pártot csak azért, mert nincs azonos politikai oldalon vele. Helyette meghallgatja, befogadja a pártok által hangoztatottakat és eldönti – ideológiai meggyőződése közbenjárásával –, hogy egyetért-e velük, vagy nem – a véleménypluralizmus híve. Ad lehetőséget annak a politikusnak/pártnak is, aki/ami már nagyon sok számára nem tetsző dolgot mondott, nem zárja ki a választható, lehetséges kormányzó politikusok/pártok közül. Elfogadja, hogy liberális demokráciában élünk, vagyis – elvileg – a kisebb frakcióval rendelkező pártok politikusainak is ugyanannyit ér a szavuk, véleményük, szavazatuk, mint más, nagyobb pártok politikusaié.

Igazán mókás jobbikos politikusokat hallgatni, amikor a „liberalizmust” szítok szóként használják, mintha olyasmi jelentése lenne, hogy rossz, szemét, aljas, vagy még durvábbak. Közben meg pont emiatt mondhatnak egyáltalán ilyeneket, pont emiatt szidhatják a liberalizmust.

Kritikus, kétkedő

A politikusok is emberek (ki gondolta volna? – már megérte a sorozatot olvasni!). Így hát, megeshet, hogy bizony nem mindig teljesen úgy vannak a dolgok, ahogy azt ők állítják. Ennek eredményeként simán megtörténhet az is, hogy – kivételesen nem a média szándékos, vagy véletlen ferdítése miatt – a média azt a nem igaz dolgot közli a lakossággal, ami félrevezetheti az embereket.

Egy demokratikus állampolgár figyel a hatalmi ágak szétválasztásának meglétére az országban, hogy működnek-e azok a fékek a demokráciában, amelyek ahhoz járulnak hozzá, hogy ne alakulhasson ki az abszolút hatalom, a diktatúra.

(A hatalmi ágak szétválasztásáról még lesz szó a későbbiekben!) Utánajár továbbá a dolgoknak, próbálja a folyamatokat összehangolni egymással, megkeresni az ok-okozati összefüggéseket, hivatalos adatokat, statisztikákat követ, továbbá támogatja a független oknyomozó újságírást, hogy fény derüljön a korrupciós, csalásos, sikkasztásos, pénzmosásos ügyekre.

Tájékozott

Egy demokráciában élő ember politikai életének egyik legfontosabb része a döntéshozatal és a szabad véleménynyilvánítás. Döntéshozatal és véleménynyilvánítás a közös ügyekről, az országot érintő, az embereket érdeklő kérdésekről, amihez elengedhetetlen, hogy tájékozott legyen, hogy tudja, miről van szó. Másként hogyan tudna helyes döntést hozni, hogyan volna lehetséges, hogy hozzáértő véleménye legyen?

Ahogy az előző pontban említettem, minduntalan kritikusnak kell lenni – főleg az információszerzés során igaz ez. Tudnunk kell, hogy ahány hírforrás (hírportálok, újságok, rádió, televízió), annyi hír. Annak érdekében, hogy minél pontosabb képet kapjunk az országunkban zajló eseményekről, parlamenti vitákról, szavazásokról, felszólalásokról, nyilatkozatokról, létfontosságú, hogy ne csak, hogy kövessük a médiát, hanem egyszerre több csatornáról tájékozódjunk, hogy együttesen tudjuk összerakni a képet magunknak, amit az ország elénk fest. Majd aztán ennek szellemében lehet relevánsan, a lényeget látó módon reagálni a döntéshozók cselekedeteire. (A médiához való viszonyulásunkról is lesz még szó a későbbiekben!)

Aktív

A demokráciára nem szabad úgy tekintenünk, mint egy elért és rögzült állapotra. Sokkal inkább úgy kell tekintenünk rá, mint egy növényre, amit folyamatosan öntözni kell, különben elhervad. A demokratikusság csak akkor lesz tapasztalható az ország vezetésén, ha a társadalom is demokratikus, és sürgeti, kényszeríti a politikai elitet arra, hogy ténylegesen általuk, a nép felhatalmazása által kormányozzon. Amennyiben a társadalom azt tapasztalja, hogy csorbul, romlik a demokrácia állapota, kötelessége demokratikus jogaival élni, ennek egyik eshetősége a tüntetés. Fontos továbbá az is, hogy lehetőleg minél nagyobb tömegek részvételével szülessenek meg a döntések, csak így lesz képviselve az ország egésze és csak így marad meg az ellenőrzés, a kapcsolat a hatalom és a társadalom között.

Nyitott, kritikus, kétkedő, tájékozott, aktív – ki ne szeretne ezen tulajdonságokkal rendelkezni?

A következő héten egy brutális felméréssel jelentkezem majd, ami jól mutatja, hogyan is állunk a politikusaink felügyeletével!

Ha szeretnéd tudni, hogy miért jött létre a „Ne legyen mindegy!” sorozat és mik a célkitűzései, akkor olvasd el a bevezető cikket!

Ez volt tehát a „Ne legyen mindegy!” sorozat második része, a következő mához egy hétre jelenik meg!

Ha tetszett a cikk és szeretnél további részeket, kövess Facebook-on, hogy le ne maradj a következő részekről!